A Király-erdő nyugati rejtett kincsei, amik előtt a legtöbb túrázó elkanyarodik


2016-11-27  -  Mészáros András
  Suzuki DR 650 Dakar   Yamaha XT 600E   Yamaha XV 750  

A turisták legtöbbjének Erdély szép tájairól elsősorban a Keleti-Kárpátok, Székelyföld jut az eszébe. De mivel az elméleti országhatárainktól messze van, ezért inkább több napra, de ritkábban jár arra a turista. A határmenti magyaroknak előbb jut eszükbe egy gyönyörú zempléni vagy bükki egynapos kirándulás, mint itt Erdély nyugati részén, pedig hasonlóan szép és érintetlen természeti kincseket rejt.

 

 

       

Ilyen hely a Király-erdő is. Már a neve hallatára is libabőrös leszek...  Miféle hely lehet ez, amit "királyként" emlegetnek? Azt javaslom: "Járj arra vándor, s meglátod, megtapasztalod". Van e helyben valami különleges, amely magával ragad, amelynek a látogatását receptre kellene felírni. Itt jól érzed magad minden eltöltött percben.

Sokan a barlangok hazájaként is emlegetik, hiszen legalább annyi természeti csoda van lent, mint fent. A Király-erdő nyugati része még kevesebb ismertségnek örvend, mint a keleti. Megértem, hogy az emberek miért mennek Vársonkolyosra, Révre, vagy Barátkára, de nem értem miért hagyják ki a Király-erdő ezen részét, amely a vadregényes Mezőtelegtől Vércsorogon, Lankáson és Biharrózsán át, egészen Mézgedig nyúlik.

 

Mi reggel fél 9-kor indultunk Fülöpről. Természetesen nem hagyhattuk ki a Feketeerdőn keresztül vezető utat, amelynek az utolsó 10-12 km-es szakasza nagyon jó minőségű, és nincs olyan perc, hogy ne találkoznánk rajta motorossal. 

 

Az Élesd felé vezető kiváló minőségű szerpentines út

   

Élesdre érve, a betorkolló útnál jobbra fordulva kb. 800 méterig Várad felé tartunk, és keressük a 764-es, Belényes (Beius) felé vezető utat balra, amit a tábla jelez is. A tervünk az, hogy itt az Élesd mellett lévő nagy víztározó alatt szeljük végig az utat.

 

Lefordulva a 764-es útra, kb. 2 km után, a benzinkúttal szemben el is érjük ezt az utat (a jelzése: 108i). Olyan érzésem van az úton, mintha Mexikó valamelyik elhagyatott útján járnék. Kicsit kopár, kicsit száraz, és itt ez az elhagyatott benzinkút is... Mintha arra készülnénk, hogy a fél világot keresztül szeljük, és a fele már a hátunk mögött lenne.

 

 Ha már itt jártunk, fel is néztünk a víztározóra. Makadám út vezet fel a víztározók közé. A jobb oldali az alsólugasi, a baloldali víztározó pedig a mezőtelegdi, és mindkettő a Sebes-Kőrös folyót duzzasztja fel.

 

 

                         

A mezőtelegdi víztározó.

   
Az utat Mezőtelegdnél a 767-es út kereszteződésénél balra fordulva elhagyjuk.

 

Ahogy haladunk dél felé, az úton a természet egyre gazdagabb, és változatosabb értékeivel fogad minket, és egyre jobban érzem magam. Mintha egy vándor lennék, aki nem ismeri az időt, csak a nappalt és az éjszakát. Érzem, hogy amit látok és hallok az mind az enyém. Elhagyom az emberiség börtönét, mintha többé már nem létezne ország-, és telekhatár, se határidő, vagy elmaradás.

 

Vércsorog közelében az út elég szerpentines és látványban gazdag. Olyan táj tárul elénk, hogy el sem hisszük, hogy még csak 120 km-rel hagytuk el az otthonunkat. Itt megálhattam volna csinálni pár képet, de inkább élveztem a táj szépségét. 

 

A települést elhagyva, tovább a 767-es úton az aszfalt már elmarad, helyette szekér út vezet tovább. Szokták mondani: "Ahol az út véget ér, ott kezdődik a kaland."

 

       

A kellemes kanyargós út, ami egy patak mellett futott, elcsábított minket, hogy itt együk meg elemózsiánkat, aztán jóllakottan pihenjünk meg, és élvezzük ezt az elénk tárt szépséget a mellettünk lévő patak csobogásával. Így hát tartottunk egy 2 órás pihenőt.

 

      

        

A szalonnasütő hely melletti patak. Gyönyörű szép...

         

A következő cél tovább dél felé haladva, Bihardobrosd (Dobresti). A szekér út egyre göröngyösebb és nedvesebb lett, néhol már-már mocsaras. Innen még 15 km-re voltunk Bihardobrosdtól. Itt már csak motorral lehetett tovább haladni (szüleim szerint még azzal sem). Volt, hogy tengelyig süllyedtünk az úton lévő vízben. Az út néhol sziklás, néhol saras és vízzel árasztott volt, de túl jutottunk rajta. Persze nem úsztam meg ezt az utat sem dícséret nélkül. Az apám például a következőkkel nyugtázta ezt a szakaszt: "Ha még 5 percet mentünk volna ezen az úton, komolyan mondom, elkezdek imádkozni".  De szerintem, és mindenki szerint is megérte. 

 

Bihardobrosd-nál balra fordulva, kb. 3-4 km után elértük Lankást (Luncasprie). Innen a 204-es úton haladva észak felé megérkeztünk túránk egyik célpontjához, a Vida tóhoz. Segítségként balról a Vida patak vezette az utat.

 

Félelmetes a Vida tó lefolyója

        

A Vida tó különlegessége a benne lévő túlfolyó. A  zsilippel ellentétben ennek az átfolyását nem kell szabályozni. A tó vize gyönyörű, amit a Vida és a Toplica patak táplálnak. Ha nem lettünk volna idő szűkében, még fürödtem is volna benne, de persze elég távol a lefolyótól, ami kicsit félelmetesen volt, ezért jobb tartani a tisztes távolságot tőle. A gát magassága kb. 10 méter, ami 0,4-0,5 millió köbméter vizet tud tartani. 

 

A tó vonulata folytatódik a túloldalon is a mellette lévő erdei úttal majd ösvénnyel.

        

A tó mellett sok szalonnasütésre alkalmas hely van, és persze erdei kis ösvény is körbe vezet rajta. Erre a helyre már nem jön fel akárki. Ide nem a jó minőségű útvonalon keresztül lehet eljutni, ide az jön el, aki kilép a komfortzónájából, és meg aka küzdeni az élményért, látványért. Talán ezért nem is népszerű, és el is szigetelődik az átlag ember kirándulóhelyétől. Itt rendszerint természetszerető emberekkel lehet találkozni. Mi is találkoztunk egy kisebb családdal, akikkel beszélgetésbe elegyedtünk. 

 

 Időnk szűkében nem időzünk itt sokat, pedig kellene. Tovább indulunk, már haza felé. Szerencsére itt még nem ér véget történet. Erdély nem az hely, ahol túránk végeztével hazafelé haladva az út unalmas, és nem lehetne már élményeket gyűjteni. Ezért nem is ugyanarra megyünk, amerről jöttünk.

 

Lankástól keletre indulunk meg a 767C jelzésű szekér útján, ami elég jól járható. (Tehát van a tóhoz vezető egyszerűbb út is, mint amin mi jöttünk. Ezeket az alternatívákat rendszerint csak utólag látjuk meg, de így izgalmas.) Hamar el is érjük a 764-es utat, aminek az egyik vége Biharrózsa és Belényes, a másik pedig Erdődámos és Barátka felé visz.

 

Mi Barátka felé indulunk tovább. Ne tévesszen meg senkit, itt az út egy idő után átvált 764D-re, de ezt észre sem vesszük, az út egyenesen visz tovább. Nagyon jó az út minősége, és nagyon szép az azt körülvevő táj. Néhol hatalmas sziklákkal szűkített, néhol pedig messze kilométerekre látni a lankás hegyeket. Kellően szerpentines ahhoz, hogy sok kanyarvadász motoros kedvenc helye legyen, de mégis egy kezemen meg tudnám számolni hányszor találkoztam itt motorossal. Az út a szép Erdődámoson keresztül visz, ahol a messzeségből feltűnnek a Zichy határ csodálatos dombjai.

Elérjük Barátkát, ahol még megnézzük a tőle 3 km-re lévő Ökör folyót (Valea Boiului).

 

Az Ökrök ér a lemenő nap fényében Barátka mellett

       

Az folyó mellett futó turista út elvisz többek között az Ökrök vízeséséhez is. Ha már itt jártunk, ezt nem hagytuk ki. Motorral még egy jó darabig tudtunk menni a folyó melletti úton, amelyet két kis patak is keresztezett. De aztán már csak szűk turista út vitt tovább, ahol leraktuk a motorokat.

 

A túrista ösvényekhez vezető út

       

A vízesés felé vezető út a piros turista ösvényen folytatódott tovább. Volt még több turista útvonal is, de az Ökrök völgye csak térképen tűnik kicsinek, valójban viszont egy hét is kevés lenne, hogy bejárjuk.

 

A túrista elágazásnál a balra vezető piros jelzésű volt a miyenk.

       

A mi utunk balra vezetett egy patakon keresztül, majd egy meredek domboldallal folytatódott. Igyekeznunk kellett, mert kezdett sötétedni. Itt már mindenki azon a  véleményen volt, hogy induljunk haza, ki tudja mennyi idő mire odaérünk. De én nem tágítottam. Ha már itt vagyok, akkor is megnézem, ha csak gyors pillantást tudok rá vetni. Szerencsére öcsém nem hagyta, hogy egyedül menjek, ő is velem tartott.

 

Idő hijján igyekezve az Ökrök Vízeséséhez

      

Nem került még 15 percbe sem, már ott is voltunk. Jó lett volna több időt is eltölteni itt. Szokták is mondani: "Hogy az ember megismerjen minden helye,t amit szeretne egy emberöltö is kevés lenne."

 

Öz Ökrök Vízesése(kisebbnek gondoltuk, vagyis öcsém)

       

Itt már vártak, hogy indulhassunk haza

      

Visszaérve Barátkára, a vasutátkelőhelynél egy kis kávézóban, vagy inkább kocsmában megpihentünk egy kávé erejéig. Meg kell, hogy említsem a 2 kávé és 2 kóla 9 Lej volt csak, ami kb. 630 Ft-nak fel meg, és ki is hozták. Legközelebb is itt kávézunk. :)

Cimkék: