Egy napos Bihari túra


2016-11-27  -  Mészáros András

Reggeli órákban terveztük az indulást, különösebb útitervünk nem volt csak az hogy menjünk a bihari hegységbe, sokszor voltunk már Pádison, de mióta megcsinálták az utat aszfaltból, azóta csak a sportmotorosok örülhetnek  Fülöpről indultunk, reggel 8óra tájékán. Az időjárás nem kedvezett nekünk mivel esett. De mi nem vagyunk papír kutyák, mivel nekem még nincs komolyabb túra felszerelésem, egy munkásnadrágba, és egy túracipőbe indultam el. Az XT meg iszonyatosan felveri a vizet, ezért rögtönöznünk kellett, mivel minden rendes háztartásban van folpak, ez meg is oldotta problémámat. Miután felkészültünk az esős motorozásra el is tudtunk indulni.

Megálló a Fekete-erdőben a vízesésnél                                  

Hamar keresztül mentünk a Feketeerdőn, Élesdig mentünk onnan nekiindultunk a Lesu
víztározónak , ekkorra már az esőfelhők elszálltak és ki is sütött a nap.

A lesi tó                          

A lesi-tó                                          

Itt már vegyes útszakaszok voltak, volt rossz minőségű aszfalt, és föld út. A Jád völgyén akartunk végig menni, egészen a Budurasaig, itt is elég szép környezetben motoroztunk végig, mélységek, patakok követték végig az utunkat.

Útban a Jadolína-vízesés felé                             

A Jád-völgyében Biharfüred(Stina de Vale) felé tartva                                               

Mindaddig amíg uticélunkat meg nem kellett változtatnunk, mivel a völgyben kőomlás volt , és teljesen eltorlaszolta az utat. Mivel már elég közel lehettünk budurasahoz, ezért elég sokat kellett visszafele mennünk, mert a völgyben csak ez az egy út volt.

A kőömlás megszakította útunkat Biharfüred(Stina de Vale) felé                                                  

Addig mentünk visszafele amíg el nem értünk egy elágazásig, ami a Dregan víztározóhoz vezetett. Onnan egy ideig felfelé vezettet az utunk, mígnem felértünk egy tísztásra, és ez a látvány tárult elénk.

Közel a Dragan-víztározóhoz(Barajul Drăgan)                     

Innen már nem volt messze a Dregan víztározó. Mikor megérkeztünk, egy hatalmas gát, és iszonyatos vízmennyiség fogadott minket. Mivel már nagyon jó idő volt rengeteg motoros volt a tározónál. Már messziről lehetett hallani, hogy a sportmotorosok hajtanak át a gáton,a nagy vízmennyiség és a hegyek elég jó akusztikát adnak a nyitott dobos sportmotoroknak.

A Dragan-víztározó(Barajul Drăgan)

 

 

                                             

Egy kis pihenő után indultunk is tovább Délnek lefele, egy elég sáros úton ami felvezetett volna a Pádis fensíkra, de mivel elégé eltelt már az idő, tudtuk hogy arra már nem lesz időnk, mert így is sötétbe fogunk hazaérni. Ezért letértünk az útról a bátyám tanácsára mert ő már elég jól ismeri a környéket, igaz ő sem tudta pontosan hogy hova fogunk kikötni, csak azt hogy ha erre megyünk biztos nem a Pádison kötünk ki. Egy elég köves‐sziklás útra tévedtünk a motorok csak úgy pattogtak a köveken, és dobálta magaalól kifele a köveket.

Jó ideig felfele mentünk, mi sem tudtuk hogy merre megyünk . Majd már mikor lefele vezetett az út gondoltunk lassan kilyukadunk valahol, nem is kellett nagyon sokat mennünk, és egy szer csak felbukkant a csodaforrás, akkor tudtuk meg hogy a stena de valen vagyunk.

A Csodaforrás(Izvorul Minunilor)

                                

 A Csodaforrás (Izvorul Minunilor)

 

Innen már elindultunk Bdurasanak. Ott megáltunk egy pillantra, és odajött hozzánk egy endúróscsapat, és meghívtak minket szalonnázni, nagyon kedves volt tőlük , ránk már eléggé sötétedet, de azért nem utasítottuk vissza a meghívást. Volt elég nagy terülj‐terülj asztalkám.

Egy motoros csapat meghívott szalonnázni az egyik pihenőnél Bondoraszó-nál (Budureasa)

 

                        

Miután megvacsoráztunk, teli hassal elindultunk haza fele.Hazáig már csak tankolni áltunk meg 413 kilómétert tettünk meg.

 

 

 

 

Cimkék: