A hely Erdélyben, ahol éghajlati övezeteket lépünk át


2017-01-06  -  Mészáros András

Van egy különleges része a Kárpátoknak. Egy határ, amit ha átlépünk, egy másik éghajlati övben találjuk magunkat. Ez a határ valahol a Királyhágó vonalában lehet, és a Jád, Dregán, Vigyázó és Havasrekettye iránya felé halad.

Mintha átlépnék egy másik dimenzióba. A fojtó hőség, amit éreztem, elhagy. A növények színe megváltozik, érezni a levegőben a zöldellő fenyők illatát, az időjárás percről-percre való változását. Fejet is hajtok a körülvevő hegyek üdvöléseként, és örülök, hogy újból így fogadott. Ez az élmény nem adatik meg akárkinek, csak annak, aki megfelelő tisztelettel és szeretettel adakozik eme csodálatos vidéknek, és újból visszatér megcsodálni.

 A Vigyázóról a kilátás Havasrogoz településére

 

Túránk célpontjaként a Vigyázó hegységet és a havasrekettyei vízesést tűztük ki, de végül a Dregán vidékét is útba iktattuk.

Természetesen most sem maradt el a Feketeerdő átszelése, ami a nagy esőzéseknek köszönhetően, a duzzadt patakjaival még szebb és zöldebb volt.

       

A lezúduló patak a Fekete Erdőbe-ben

     

Aztán az Élesd felé vezető, szinte versenypálya minőségű 1H nevezetű szerpentines úton haladtunk tovább, ami egyébként sok motoros kedvence.

 

A Fekete Erdőből az Élesd felé vezető út.

                          

Élesd után a Királyhágón megálltunk bevásárolni a szallona sütéshez, és megcsodálni a kilátást.

 

Kilátás a Királyhágó éttermeinek parkolójából

 

A képen láthatós is, hogy sok motoros kedvelt megállóhelye

 

Aztán az 1-es útón haladtunk tovább egészen a székelyjói leágazásig, ahová jó minőségű út visz a dombokon keresztül.

A leágazásnál tovább  a 103-as út vezet a Vigyázó felé, ami szintén a vadregényes mivolta miatt, néhány helyen megállásra késztet minket. Szép kanyargós ez az út, a mellette lévő kisebb hegyek látványa pedig lenyűgöző. 

 

                                  

Az utunk Székelyjó település előtt leágazik a 103J jelzésű makadám útra. Ezen az úton a Vigyázóra az észak-keleti oldalon megyünk fel. Itt már érezni, hogy nem a megszokott klíma vesz körül, átléptük a határt, ami egy másik éghajlati övbe hozott minket. A levegő tisztább és a páratartalma is magasabb. Az aljnövényzet és a fák zöldebbek, az út átvált nedves, murvás, helyenként sziklás terepre, ami egyre meredekebben kapaszkodik felfelé, mint ahogy mi is a motorokkal.

   

A vigyázó felé kanyarodva, izgalmas makadám túra veszi kezdetét

                 

Leírhatalan a Vigyázó felé vezető út szépsége.

                             

Egyre meredekebben kapaszkodunk felfelé.

 

Az utunkat helyenként kristálytiszta patak kíséri, amely néha megmutatva szépségét  utunkat is keresztezi.

           

Az út mentén húzódó patak.

 

A kerekek alatt az út egyre sziklásabb, de innen már nem lehet visszafordulni. Egyre szebb és izgalmasabb természeti csodák ösztönöznek minket, hogy egyre keményebb részeket vállaljunk be.

 

Kösse fel a gatyát aki idejön! Ezt a látványt nem kapod meg a fotelból.          

                  

Kilátás a Vigyázó csúcsához közel lévő út kanyarulatból

                           

Innen már nem volt messze a Vigyázó csúcsa. Az utolső szakasz lélegzetelállító volt, nem tudtam, hová fordítsam a fejem, nehezen tudtam az utat figyelni.

 

A motoron érezni, ahogy egyre jobban kéri az erőt és a figyelmet tőlem, ahogy egyre vadabbul dobálták a kisebb szikladarabok. A kormányt erőből, szorosan kellett tartani, és előre tervezni a nyomvonalat. Mintha egy pilóta próbálna a légörvényeken felülkerekedni, vagy egy hajós kapitány a hatalmas hullámokon.

 

A gyönyörű szép ösvény a látványt nem adta könnyen.

              

Mielőtt felértem a csúcsra, egy pillanatra megálltam, szétnéztem és felsóhajtottam. Az út mintha az égbe vezetett volna, itt már tudtam, hogy rögtön a csúcsra érünk. Jó érzés töltött el, hogy ismét ilyen kalandos útban volt részünk, és hogy milyen sokat adott nekem a hely.

      

Az égbe vezető út

 

Néhány másodperces késéssel én is félértem a csúcsra a többiek után...

 

A Vigyázó kilátó pontján

                                                      

Kilátás a Vigyázóról Havasrogoz felé

         

De itt még nem volt vége a napnak. A következő cél a havasrekettyei vízesés, amit a Vigyázóról lefelé, Havasrogozon keresztül, a 129-es úton indulva kerestünk.

 

 

Lefelé a vigyázóról Havasrogoz irábyába

                 

Még ezen az útvonalon megálltunk egy patakmenti kis tisztáson, ahol megsüthettük a szalonnánkat.

Szalonna sütés a havasrogozi 129-es úton.

                            

Enél jobb helyen, ennél jobb edédet?!

                             

Majd tovább folytattuk utunkat, rátérve a 103H jelzésű útra, ami délre, Havasrekettye felé visz. Székelyjó települést itt megint elkerültük.

 Havasrekettye felé vezető úton egy kisebb víztározó.

 

Néhány kilométer után meg is érkeztünk Havasrekettyére. Az eső folyamatosan üldözött minket, de itt végül utól is ért.

 

Ahogy a félig takarásban lévő tábla is mutatja, jobbra a vízesés felé.

               

Nagyon különleges hangultot teremtett számunkra a természet, ahogy váltakozva megmutatja nekünk napütötte és esővel áztató oldalát, ilyen szép utakon és ösvényeken.

 

Gyönyörű ez az öszhang amit a természet kreált nekünk.

 

Nem lehet meg megálni és csodálni

           

 

 

Végre megérkeztünk a vízeséshez. A zubogását már messziről lehet hallani, de csak közelebb érve látjuk meg igazán, hogy milyen hatalmas is. Az ember kisebbnek gondolná itteni viszonylatban.

 

Meglepődünk a vízesés hatalmasságán.

                               

A természet előtt tiszteletet parancsoló.

 

Felnézve a vízesésre, ahogy az eső cseppek felcsillantak a távolban feltűnő Nap sugaraitól, arra gondolok, a természet ezekkel a páratlan szépségű helyekkel mutatja meg az emberek iránti szeretetét.

 

Az esőcseppek csillogása a vizesés hátterében.

                 

Csodálkozva néztük még egy darabig. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy milyen hatalmas ez világ, és mi milyen kicsik vagyunk. Nem fér a fejembe, hogy ez a hely, amely itt van a papíron lévő országhatárunktól csupán 170 km-re, és az emberek többsége mit sem sejt róla.

Aztán az eső nagyon megindult. Találtunk egy kisebb menedéket, ami alá bebújhattunk, rövid várakozás után az eső szép lassal elcsendült. Még utoljára rápillantunk a közelben lévő magas és meredek sziklafalakra, majd tovább indulunk.

 

Egy eresz alat várjuk az eső csillapodását

                  

Visszafelé indulva Havarekettyén még iszunk egy kávét. A kávézóban félhomály volt, mikor beléptünk, de amikor kikértem a kávét akkor derült, hogy nincs áram, így gépi kávét sem tudott adni. Bele mentünk, hogy akkor jó lesz a hideg "kutyulós" kávé is, de abban a pillanatban "lőn világosság", megjött az áram. Így ittunk egy jó meleg kávét, és mindössze 2,5 Lej volt egy csészével.

 

A hátérben a kávézó, ahol megpihentünk kicsit.

 

 

Hazafelé útközben még csináltam pár pillanatképet.

 

A már jövetben is útbaejtet viztározó tulsó oldala.

                   

Havasrekettyétől az 1-es út felé tartó szakaszon készült képek.

             

Havasrekettyétől az 1-es út felé tartó szakaszon készült képek.

                   

Sebesvárra érve egy kis táblánál megálltunk, ami egy történelmi helyszínre hívja fel a figyelmet. Ez volt Sebesvár vára. Elhagyatott állapotban van, mivel gondolom a románok nem akarják felhívni rá a figyelmet, ami harsogná jogtalanul szerzett földjeiket.

 

Sebesvár vára

                      

Látott már szebb időket is...

 

Látott már szebb időket is a vár.

                  

A vártorony belseje.

                  

Utunk végcéljaként elhatározzuk, hogy elnézünk a Dregán víztározóhoz, amelyet visszaérve az 1-es útra, és a Dregán patak felé vezető leágazáson (764B) keresztül érünk el.

 

A Dregán víztározó gátja

            

Kilátás a víztározó nyugati oldalára

                                        

A gát tulsó oldala

           

A völgyből felszálló pára igen különleges képet adott a víztározóról.

 

                         

A víztározó méreteit a kép egyáltalán nem adja vissza, pedig a víz hosszan benyúlik a Bihar-hegység déli részére.

             

Kilátás a víztározó déli része felé

                            

Ezután már tényleg nem marad más hátra, minthogy haza térjünk.

Útközben Paptamásinál, a főút melletti "Kata-Pult" fogadóban megálltunk egy kicsit megpihenni, ahol ettünk egy, az árából kissé lealkudott valódi kemencében sütött pizzát. Ekkortájt már olyan fél 11 lehetett, és körülbelül éjfélre, 450 km-rel a hátunk mögött haza is értünk.

 

Pihenő a

 

Mindent összevetve a sok túránk egyik kiemelkedő napja volt ez, melyben a természet igyekezett sokszínű oldalát bemutatni, mi pedig bebarangolni és megnézni minden elérhető helyet. Mintha nem is egy nap alatt történt volna mindez, és időt ugorva visszatérnénk egy nappal korábbra.

 

Cimkék: