A hely, amit a jó Isten jókedvében teremtett


2016-11-27  -  Mészáros András

A túránk a motorok felkészítésével kezdődött: guminyomás, olajszint, lánc, stb. Ebből már nyílvánvaló volt, hogy nem egy rövid túrára készülünk. Nem mentünk messze, mindössze 200 km-re az otthonunktól, de az az út meszebbre, és magasabbra vitt minket, mint bármi más. 

A Fekete-erdő volt az első komolyabb állomás, amit nem a megszokott útvonalon szeltünk át, hanem terepen egy tévedés miatt, de tervezni sem lehetett volna jobb útvonalat. Így szekérúton a hegy belseje felé haladva értük el a Fekete-erdőben(Pădurea Neagra) az Élesd(Alesd) felé vezető utat. 

Szekérút a Fekete-erdőben

                                    

Elérve az utat Élesdig már meg sem áltunk, csak élveztük a motorozást ezen a kanyargós szerpentínen. A cél, hogy Jádremetén, és a Lesi-tó vidékén, avagy a Jád-völgyén keresztül elérjünk Biharfüredre, és onnan induljunk Pádis felé, keresztül a Bihari-hegység havasain. 

A Jád-völgyét Barátkán keresztül közelítettük meg, hogy ott betérjünk a kedvenc kávézónkba, az Experanta Cafebar-ba. Ide nem azért jövünk mert nagyon pazar, hanem mert itt érezni, hogy nem 1 hét alatt akar a tulaj meggazdagodni és mindamellett, hogy kedvesek még a kávé is nagyon jó. 

Feltankolva indultunk is Csarnóháza(Bulz) és Jádremete(Remeti) felé. Ahogy elindultunk múszaki gondom akadt a kuplung bovdennel. Szerencsére nem szakad el, és javítható is volt. Kevés szebb hely akadt volna a javításra, mint a Sebes-kőrős folyó mente.  Pikk-pakk megcsináltunk, mintha csak tervezett lett volna, és indultunk is tovább.

 

Kuplung bovden javítás a Sebes-kőrős melett

 

A Jád-völgye

A következő rész melyen túránk vezetet. A Jád-völgye gyakorlatilag Csarnóházától(Bulz) indul, és 45 km-en át, Biharfüreden(Stina de Vale) ér véget a Jád patak kíséretében, mely Csarnóháza előtt ömlik a Sebes-Körösbe. Egyszerűbb megközelítése a Királyhágó (Bucea) felől lehetséges. 

 

A Jád folyó

 

 Az utunkat festői környezben kíséri számos természeti látványosság. Ez az út a királyok útvonala, mert itt valóban annak érezhetjük magunkat. Kivételesnek, hogy ezt az élmény nem mindenki kaphatja meg.

Csarnóháza mellett találkozhatunk a Kessler-vízöntözőbarlangal, amely néhány száz méter hosszan látogatható. Mi ezt most a túránk során kihagytuk, bár nem kelett volna.

Tovább Jádremetében(Remeti) találkozhatunk egy vízkitöréssel, amit egy tó vesz körül, de látható a gejzírként feltörő víz.

A Feltörő forrás tava

 

Nem sokat kell mennünk a motorral , hogy aztán megint egy festői helyen megáljunk. A Lesi(Lesu) to a következő megállónk. Szomorúan néztük, hogy a tó kiszáradt. Nem tudni mi történt pontosan, de a tó száradásának kezdete a Dregán menti vízierőművek beüzemelésének kezdetére tehető. Méteres átmérőjű csövek futnak ott a földben, fene se tudja honnan terelték oda a vízet. 

 

Amikor még volt víz a Lesi tóban

 

Mára már így fest az egykor tündöklő tó. Most is szép a látvány, de a tóval szebb volt.

 

A kiszáradt Lesi(Lesu) tó

                                                                             

Egy szekérúton lementünk a kiszárad tó medrébe, és onnan csodálkozva kerestük a válaszokat, hogy mi történehetett? Az akkoriban ide épített hétvégi faházak is, a tó vize nélkül maradtak és most már csak magányosan állnak ott.

 

             

A patak medrében indultunk tovább, aminek a vége visszavitt az útra. A szint folyamatosan emelkedik Biharfüred felé. A jobb oldalon az utat széles meredek sziklák szegélyezik, a baloldalon pedig a Jád patak mélysége tárul elénk, ahol el is értünk a vízesések vidékére.

Itt van elsőként a Jadolina-vízesés. A bejáratát elég nehéz észrevenni, sokan el is mennek mellette úgy, hogy észre sem veszik. Érdemes figyelni.

 

A Jadolina vízesés

                              

A Jadolina-vízesés

                          

A Jadolina-vízesést elhagyva kb. 7km után, elérünk a Mennyasszony fátyla-vízeséshez(Cascada Vălul Miresei)

A Mennyasszony fátyla-vízesés

                              

A közelben található még a Szerenád-vízesés(Cascada Săritoarea Ieduţului), amit most mi kihagytunk, de legközelebb mindenképpen megnézzük.

Nem sokkal odébb találjuk a Hotvole-vízesést(Cascada Miss). A bejárata az út mentén van, és innen kb. 1 km-t kell még menetelnünk az északi irányba, a patak menténk a vízesésig. A túristaútvonalat a kék-kör jelzés kíséri. Mindenképpen érdemes eljönni ide, mert az út érintettlenése megragadja a természetjárót.

Rátérve a túrista útra, egy darabig tudtunk csak a motorokkal menni. Átkeltünk a viszonylag széles patakon, ami a nagy kövek miatt, nem volt egyszerű.

 

Átkelve a patakaon a Hotvole-vízesés(Miss) felé

 

Aztán már a terep nehézsége miatt, ott kellett hagyni a motort, de innen a vizesés már csak 20 percre volt egy sietős tempóban.    

 

Innen már nem tudtunk tovább menni a vízesés felé a motorokkal

                                              

Öcsém törött lábújja miatt, csak én tudtam felmenni a vízeséshez, de sikerült hamar, sovány malac vágtában megjárnom.

A vízesés több lépcsőben zúdul alá, és felnézve lélegzet elállító látvány veszi körül a felső szintjét.

 

Hotvole(Miss) vízesés

                              A Hotvole-vízesés(Miss) távolabbról

                                        

Miután leküzdöttük a sziklás terepet, visszaértünk az útra. Innen már csak néhány km-re van Biharfüred, de még élvezhetjük egy kicsit a Jád-völgyi szűk tereputat.

Ahogy kiértünk a biharfüredi útra, balrafordulva indultunk tovább, a már csak 1-2km-re lévő Csodaforráshoz(Izvorul Minunilor) .

Csodaforráshoz(Izvorul Minunilor) .

Kedvelt hely ez a túristák számára, többnyire azért, mert szinte a legtöbb túraútvonal ide fut össze a Bihari-hegységben. Valaki csak a forrást jön megnézni, de van, aki csak szimlán vizért jön ide, ami tényleg különleges. A legenda úgy tartja, hogy ha a szerelmesek isznak a vizéből, akkor a szeremük örök lesz.

Ez a monda egy regéről szól, mi szerint: itt a föld alatt egy hatalmas jégbirodalom állott, melynek királyléányát az Atya óva intette a szerelem lángjától, de ő mit sem hallgatott reá, így a Tűzkirály heves szerelmétől összeolvadtak a birodalom köcsarnokait alátámasztó jégoszlopok, maguk alá temetve a szerelmes párt. Ennek a birodalomnak a nyomai még ma is láthatóak, a szanaszét heverő szikladombok formályában, a jéghideg víz pedig ma is ömlik a föld gyomrából.

 

A Csodaforrás(Izvorul Minunilor)

 

Nyílván nem hiszünk a mondáknak, de mégis van itt valami, ami idevonza ezt a sok embert, és kevesen vannak, akik még nem jártak erre. 

Egyenesen az út a kék keszereszt jelzés mellett, a Dregán víztározóhoz és az Ördögmalom-vízeséshez visz, a kék csík túristajelzés pedig a Lesi tó vidékére. De mi jobbra indultunk a piros jelzésú út felé. Néhány km után a túristajelzést elfordul balra, de mi folytatva utunkat egyenesen mentünk tovább, ahol később, igaz egy hosszabb, de járhatóbb úton összefutottunk vele.

 

A Mezőhavas észak-nyugati része 

Gyönyörű a Mezőhavas(Poiana) és a körülölelő hegyek látványa festői, mintha egy mesében lennénk. Szerencsésebbnek, és többnek érzem magam, mint az átlag ember, hogy ismerem ezt a helyet, és hogy itt lehetünk.

Itt nem a kép szerint előre, hanem jobbra fodulva a füves úton baktattunk fel a képen látszódó dombok mögé. Itt kezdődött a buli. A szint egyre jobban emelkedet, és az úton egyre nagyobb sziklatörmelékek voltak, és elértük azt a pontot, ahol sikeresen el is döltem a motorral, és ahonnan már a motorok nem voltak képesek önerejükből felkapaszkodni.

 

A kép nem adja vissza a terep meredekségét

 

Itt már nem tudtak a motorok önerejükből felmenni

                      

Ide izmos motorok kellenek

              

Idáig elég fárasztó volt feljönni, a kövek erősen dobáltak, és megizzatották a karjainkat, de ez után jött csak a neheze, mikor nem csak magunkat kelett ide felnvinni, hanem a közel 200 kilós motorokat. Ketten toltuk felfelé a gépeket úgy, hogy a motorok is üzemben voltak közben.

 

Rendesen megizzasztott minket ez a rész.

 

Rendesen megizzasztott minket ez a rész, és csak apró léptekbe tudtunk haladni. A motort erősen kellett tartani, ahogy folyamatosan kapart a kerék, majd egy két szikladarabot maga alá gyűrve, ki akart ugrani a kezeink közül. Ez volt az ami a legtöbb energiát kivette belőlünk. Az izazdságcseppek folyamatosan csepegtek rólunk. Mintha egy megvadult bikát kelett volna betörnünk.

 

Küdtöttunk a motorral mint egy megvadult bikával

 

Egy jó pár kalória elégetése után végre feljutottunk a hegytetőre. Már lent is tudtuk, hogy megéri ezt a fáradságot. Mesés volt a táj, és az ahogy láttuk magunk körül a kornyező vidéket. Többek között Pádist, a Nagybihart, a messze homályban lévő településeket és a hegységeket: a Kék-Magurát és az Istenek-havasát és még sorolhatnám.

 

Hihetelen innen fentről a látvány

                       

Előttünk az Istenek-havasa

                                

                                

Itt egy kicsit letértünk az útról, hogy ilyen szép fényképeket készítsünk, de visszatérve hamar el is értük a Bohogyo-nyerget, és a Nagy Phaeton-vízeséshez vezető túrista utat.

 

A háttérben az Istenek havasa, előtte pedig a Nagy Phaeton-vízeséshez vezető út bejárata.

                              

Az Istenek-havasa előtt található jobbra, a Nagy Phaeton-vízezéshez vezető út bejárata. Kicsit észrevehetetlen, hiszen a túrista út eleinte egy bozontosba vezet.

 

Túristajelző tábla a Bohogyó-nyeregnél, az Istenek-havasa előtt

                           

Mi természetesen a piros túristajelzést követtük, és az Istenek havasán a kövkező képek szemléltetik kilátásunkat:

 

Az Istenek-havasán

                                

 

 

Az út egy darabig a hegygerincen haladt, majd erősen erszkedett lefelé a Kopott Csapás-nyeregen keresztül, ahol szintén kicsúszot alólam a motor. Innen már nem volt mesze Padis, persze sokat kellett még megtenni, de mintha már látszott a volna a Mócok temploma Pádison.

 

A Kopott Csapás-nyeregnél

                                           

                                                                                        

A kilátás Pádis felé                                   

                                      

Amit leértünk csináltunk is egy pár képet, hogy ugyan honnan is érkeztünk. Hihetetlen, hogy sikerült meghóditani ezt a hegyet a motorral.

 

Ahonnan érkeztünk.

                   

Innen már a Varasó-rétig meg sem álltunk, ahol csináltunk egy pár fotót, és aztán indultunk is Pádisnak, ami a célállomásunk volt.

 

A Varasó-rét közelében.

 

12 óra kemény motoros túra után sikerült is megérkeznünk Padisra. A fensikon több sátrazó is volt rajtunk kívül. Egy patak mellett sikerült felvernünk a sátort. A víz elég hideg volt ahhoz, hogy a sörünket is lehűtse. És mit hozott a véletlen..., összefutottunk egy volt Főiskolai tanárommal, és családjával, akikkel a tábortüzünk mellett ittunk és ettünk, de leginkább ittunk. :)

 

Tüzifa gyűjtés Pádison

                   

Az éjszaka elég hideg volt, nem mondom, hogy jol aludtunk, de kibírtuk. Bár magunk alá egy polifóm azért jó lett volna. 

                                

Reggelire még egy sült szallonát is sikerült csinálni.

 

Reggelire még egy szalonnát is megtudtunk sütni. Mindent összevetve eddig ez volt a legextrémebb motoros turánk. Fárasztó volt, és hosszú, de olyan élményeket szereztünk, ami keveseknek sikerül. Mindenkinek ajánlom ezt az útvonalat, akár kárékpárral, akár gyalog. Bár reggel igen fáradtan indultunk tovább. :)

Köszönöm, hogy megoszthattam ezt a kis túrát.                                     

 

 

Cimkék: