Amikor az időt lelassítjuk


2016-11-27  -  Mészáros András

A túrát most kivételesen nem a Feketeerdőn keresztül kezdtük meg, hanem Margitta után Szilágynagyfalu felé.  A Feketeerdőt így csak a távolból láttuk, de cserébe szép hágókon át érintettük a Király-erdőt.

 

Teleszkóp állítás a Szilánynagyfalu előtt                                       

A Szilágynagyfalut követő néhány településtől kezdve, már makadám út vezet az 1-es út felé kb. 10 km-es szakaszon, ami motorral egész jól járható. Haladtunk is szépen óvatosan ezen az úton, amikor egyszer csak eltűnt előttünk.

                                         

A beszkadt út Szilágynagyfalutól az 1-es út felé

                             

A beszkadt út Szilágynagyfalutól az 1-es út felé

 

Egy kis patak kimosta a híd tartó elemeit, mire az beszakadt. Szerencsére jobbról a kis patakot átszelve meglehetett kerülni az omlást.

 

 A kis-patak ahol meg tudtuk kerülni az utat

                              

A makadám utat egy jó minőségű dombos, fenyvesekkel körbevett, szerpentines út követte, ami ugyan nem volt egy hosszú szakasz, de annál szebbnek és élvezetesebbnek találtuk.

Nemsokára el is értük Csecsénél az 1-es utat, ahol balra fordulva követtük kb. 7 km-en át, ahol jobra fordultunk a Dregán ér (Valea Drăganului), és a Dregán víztározó felé vezető út leágazásánál.

Innen viszonylag hosszú út vezet a víztározóig, de egyáltalán nem mondható unalmasnak. Sőt! Néhány település után már következnek a hegységek elöljárói, a kisebb dombok, amiket a völgyben vezető úton kerülgethetünk egy darabig.

Megint érezni, hogy megszűnik a fojtogató meleg, amit előtte éreztünk. Mintha csak egy vonalat léptünk volna át, és megváltozott a klíma.  Hosszúnak tűnt az út idáig. Jöttünk terepen, fojtó melegben, forgalmas autóúton, de itt mintha visszamentünk volna az időben, és nyertünk pár volna pár órát.

Érdekes sziklaképződmények vannak erre felé, helyenként az oszlopos forma is megtalálható. Az egyik patak menti szikla domb szépsége megállásra is késztetett minket. Leszállva a motorról észrevettük, hogy egy esküvői fotózásba botlottunk. Itt már sejtettük, hogy nem hétköznapi helyről lesz szó.

 

A Dregán-víztározó felé vezető út menti sziklák szépsége elámít

 

Egy hangulatos kis hídon lehet átmenni erre a sziklás domboldalra, aminek egy lankásabb részén fel is lehet kapaszkodni, így is tettem. Érdekes volt felmászni ezen különlegesen csipkézett kopár sziklán, amely helyenként zöldellő növényzettel volt tarkítva. A dombtetőről lepillantottam az alattam csordogáló, kanyargó patakra, és a szemben lévő sziklafalra. Bizony ez a kis mászás megérte a fáradtságot.

 

A kis-híd amin átjöttünk a sziklára                                       

Egyenesen előre tartottunk az úton. Innen kb. 15 még a víztározó                                       

A sziklák alatt kanyargó patak hangulata kellemes                                     

Szívesen maradtam volna még a szikla tetején, de hosszú út várt ránk ezután is, és eléggé beborult az ég. Villámlott, dörgött, már csak pillanatok voltak hátra az eső érkezéséig.

Ahogy elindultunk, szinte rögtön el is kezdett esni.  Meg akartunk állni egy kisebb menedéknél, de tovább mentünk, hátha lesz jobb, mint amit ott láttunk. Viszont idő közben már úgy leszakadt az ég, és eláztunk, hogy végül el sem bújtunk előle.

Annyira erősen zuhogott, hogy már alig láttam és szinte csak lépésben haladtunk a motorokkal. Az útból már semmit sem lehetett látni a patakká változó, hömpölygő víz miatt. Pár percre megálltunk egy helyen, ahogy leszálltunk a motorról, az úton folyó esővíz könnyedén átbukott a cipőnkön, több centi vastagon folyt...

 A patakká változott út

                                   

Lassan újra elindultunk, és egész hamar elértük a víztározót. A völgyben, a víz feletti párának hihetetlen hangulata volt. Ekkora már bőrig áztunk, de a víztározó esőben tündöklő vize kárpótolt minket.

 

Az eső utáni Dregán-víztározó

 

Az eső utáni Dregán-víztározó                        

Ez még egy ősszel készült kép 

Lassan az eső is mérséklődött. Láttuk, hogy egy közeli részen a felhők felszakadoztak, és ott valószínűleg nem is eset. Szerencsére tényleg így volt. Mikor odaértünk, láttuk, hogy ez a szárazabb terület éppen túránk egyik állomása: a Cserepes Erdészháztól kicsit visszább lévő baloldali leágazás, amely az Örgögmalom-vízeséshez visz minket.

 

Megellás a víztározó melett, majd haladv tovább a déli csücske felé.

 

A víztározótól az említett leágízásig kalandos, de még inkább szemet gyönyörködtető út visz.

Ahogy haladtunk dél felé, az idő is jobb lett, és végül a nap is kisütött egy rövid időre. Az erdészház felé érdekes építménybe botlottunk. Körülbelül 2 évvel ezelőtt jártunk itt, akkor még csak méteres átmérőjű csöveket láttunk egy feltört út mellett. Akkor még csak találgathattunk, mi készülődik.

Építettek egy több lépcsős vízerőművet az út mentén, és valószínű, hogy a csövekben víz áramlik. Nem tudom pontosan, honnan terelték el a patakot, de az itteni ügyködés idejére tehető a Lesi tó apadása, ami mára már teljesen kiszáradt, és csak a kérgesre száradt, növénytelen meder emlékeztet minket arra, hogy ott valamikor, nem is olyan régen még víz volt.

 

Vízierőmű a cserepes-erdészház (kék kereszt túristaútvonal) felé

                                        

A Dregánt és a Cserepes-erdészházat összekötő szakasz délebbi része 

A hegy gyomrából kiáramló rendkívűl gyors sodrású patak(Közel a Cserepes-erdészházhoz, illetve a kék kereszt túrista útvonalhoz) 

Nagyon szép ez a vidék. Ennyi szépet ritkán lehet látni, és még nincs vége! Megérkezünk a kék kereszt turista ösvényre, ahol mi balra fordultunk az Ördögmalom-vízeséshez. Ez a turista útvonal egészen Biharfüredről vezet ide.

A vízesésig természetesen felfelé kell haladnunk, egy szűkebb makadám úton. Itt már kimondottan nehéz volt a terep a motoroknak, így fél úton meg is kellett állnunk.

 

Egyszre sziklásabb volt az út. Nemsoká le is tettük a motorokat.

 

Épp ideje volt, hogy megebédeljünk. Tüzet raktunk hát és megsütöttük az otthonról hozott szalonnát. A tűz köré álltunk, próbáltunk száradni kicsit. A lábunkon a nadrág gőzölt a tűz melegétől, de mivel ismét eleredt az eső, sokat nem jelentett ez a kis párologtatás. Azért mindezek ellenére mi a tűz mellett igazán jól éreztük magunkat, és mikor néhány kiránduló elment a tüzünk mellett, irigykedve nézték a falatozást.

 Szárítkozás a szalonna sütés és az eső után.

                              

Annyi minden történt már eddig is, de az idővel meglepően jól álltunk. A vízesés a turista ösvényen az elágazástól kb. 45 percre van. Meredek út visz fel hozzá, helyenként komoly szikla törmeléken kell átverekednie magát az embernek. Látványos, hangulatos, helyenként sziklás, de abszolút vállalható, mivel az út nagy része egy helyes kis ösvényen vezet minket a cél felé. Szerencsére eléggé távol van a műutaktól, így éppen eléggé érintetlen ahhoz, hogy néhol dzsungel szerű növényzetet találjunk a vízesés felé.

 

Csodálatos a vízeséshez vezető út.

                                                

Egyre nehezebb és nehezebb szakaszok, ahogy felfelé haladunk. 

A látványért meg kell küdzeni! Nem adják ingyen.

                                                 

Kicsit csalóka...itt nem fel, hanem csak a sziklák mellett kellett elhaladni.

                                            

Ide is sikerült megérkezni! Nem semmi út volt ez sem, de még mindig időben vagyunk. Mivel a motorok tűzrakásnál hagytuk a motorokat, ott még esett is, de menet közben elállt és kicsit ki is melegedtünk, így út közben a bukósisakokat, kabátokat, de még a pulóvereket is az ösvény mellett hagytuk, mert nem volt már kedvünk cipelni. A ruhák is tudtak így száradni egy keveset...

Már csak néhány méterre vagyunk.

 

A vízesés már messziről sem tűnik kicsinek, közeledve pedig egyszerűen hatalmas, amit a fénykép sajnos nem ad vissza.

 

Tisztes távolságból sem kicsi a vízesés.          

Milyen szép környezeben fogad mineket.


A nagysága alapján már van elképzelésem miért nevezték el az Ördögmalom-vízesésnek.

Félelmetes a lezúduló víztömeg

 

A vízeséstől tovább áramló patak.                                                       

                                                            

Miután kicsodálkoztuk magunkat, elindultunk vissza a motorokhoz. Felpakoltunk, és el is indultunk vissza a leágazásig, ahol lefordultunk, majd követve a kék kereszt turista jelzést, hamar elértünk az Esztena-forrásig és a Cserepes-erdészházig, majd a kőhíd keszteződésig. Itt futunk bele a piros háromszöggel, és sárga vonallal jelölt turista útvonalakba is, amik szintén Biharfüredről érkeznek, és a Bocsásza felé tartanak. Elhaladva a kőhíd mellett, balra tarva találjuk a bejáratát. A Bocsásza csúcsig csak a piros háromszög jelzés visz fel. 

Mi ezen jelzések irányában, Biharfüredre indulunk tovább. A kőhídon átkelve, majd a Cserepes-patak mentén, a jelölt turista útvonalat elhagyva haladtunk tovább. Ez egy kicsivel hosszabb, de motorral jobban járható, mint az ösvény.

Innen még mindig messze vagyunk... Abszolút nem motornak való ez a csodaszép út, de így emberi időben be tudjuk járni.

Nem éppen motornak való terep ez. Embert próbáló volt                                            

Ez egy régebbi kép az útról.                                         

Végül elértük a mezőhavasi fennsíkot. Innen már 10 percre vagyunk a biharfüredi Csodaforrástól, ami a kirándulók kedvelt helye. Az itteni víznek egyesek gyógyító erőt tulajdonítanak, de én csak azt tudom elmondani, hogy hetekkel később is friss vizet ittam, mikor 10 literes edényben hoztunk haza belőle egy korábbi látogatásunk során. Most is megtöltöttünk néhány üveget.

 

Elérve a Mezőhavas fensíkot.

 

A közkedvelt Csodaforrás Biharfüreden(Stina de Vale)                                              

Ezt is láttuk, és még sem volt este. Sőt elhatároztuk, hogy hazafelé a Király-erdőt átszelve Barátka felé vesszük az irányt. Ez Belényestől kb. 60km-re van. A jó minőségő út kellemesen kanyargós, és sziklás dombságokon vitt keresztül, hogy volt lehetőségünk a motorozást is élvezni, és észre sem vettük, hogy már Barátkára értünk. Itt megint "nyertünk" kb. egy órát... Mintha az idő lelassulna.

Barátkán betértünk a kedvenc kávézónkba, ahol 12 lej fejében öten ittunk egy-egy finom kávét. Amíg pihentünk a forró ital mellett, összegeztük a sűrű napot. Úgy éreztük, mintha ez lenne kirándulásunk második napja. Mintha napközben valahol egy másik idősíkba léptünk volna, ahol már lassabban telik az idő.  

Természetesen már sötétben értünk haza, de ez egy ilyen nap után belefért. Hazafelé még Jankafalván a Kata-Pult pihenőnél megálltunk egy kemencés pizzára. Persze már fáradtak voltunk mire hazaértünk, de mindannyian úgy gondoltuk, hogy megérte. Mindent összegezve ez is az egyik legizgalmasabb túrák közé tartozott, 16 óra motorozással. :)

 

Cimkék: