Az Erdélyi-szigethegység szívében


2016-11-27  -  Mészáros András

Sok településen, és természeti látványosságokon áthaladunk, de sajnos már nincs időnk betérni sehová. Szinte megállás nélkül repülünk, és ember feletti módon győzzük le a magunk alatt lévő utat a motoron. Ilyen sebességgel, és szabadon haladva csapunk keresztül a kicsinek nem mondható Biharon. Egyre több és több mindent hagyunk a hátunk mögött. Leírni sem lehet milyen csoda ez, amikor ennyi, és ilyen ajándékot kapunk a természettől, ahogy a hegységek vonulata, a patakok folyása, a szurdokok kanyargása, és a vizek zuhataga beleíródik az emlékeimbe. Haladunk sebes patak mentén, völgyi szakaszokon, hegyi szerpentineken, mintha szárnyunk lenne, és olyan természetfeletti képességgel birnánk, amellyel földi halandó ember nem. 

 

Első nap:

Az Aranyos legegyszerűbb megközelítése Nagyváradról és Belényesen keresztül lehetséges. Természetesen ez az útvonal kicsit unalmas, és nem igazán mondanám kirándulós időtöltésnek. Pont emiatt mi Élesdtől, a Király-erdő felé indultunk, ahol a Barátkai megállónk után Erdődámoson és Biharrózsán át, átszelve így a Király-erdőt, kerülünk Belényesre. Ez a szakasz már igazi kirándulós időtöltésnek minősíthető, a változatos táj, és a kellemesen kanyargó út miatt.

Barátkáról(Bratca) Erdődámos(Damis) felé vezető út

 

A Király-erdőbe beérve, már Erdődámoson találkozhatunk szemet gyönyörködtető jelenségekkel, mint például a repedéssekel szabdalt, hosszan elterülő karszt fennsíkkal. Kelet felé pedig az Ökrök völgye melletti Körösponor, és a Jád-völgyét határoló hegységekre nyerhetünk kitekintést.

 

A repedésekkel szabdalt Zichy határ

                                       

Az Erdődámos(Damis) melletti Körösponor dombjai

                           

Az Erdődámosi fensík

                                           

Lélegzet elállító a látvány. Ilyen távlatból nem tűnnek a repedések nagyoknak, de valójában kisebb völgyek, egy maroknyi tulzással.

Innen már csak néhány km, míg Biharrózsára érünk, de erre a szakaszra sem tudok mást mondani, mint maga a paradicsom. Kicsit itt visszacsöppenünk a múltba, hiszen alig van forgalom, az út mellett bárányok legelnek, és malacok fürdenek a kisebb pocsojákba, a fű pedig olyan zöld, mint egy golfpályán, és olyan tiszta, minta az ember utoljára csak a 18. században járt volna rajta.

 

Az út Erdődámos(Damis) és Biharrózsa(Rosia) között

 

Ezek a települések mind megérnének egy cikket ugyanúgy, mint Biharrózsa (Rosia), ahová ezután megérkezünk, és sütünk egy jó szalonnát. A Biharrózsa patak mellett telepedünk le, a vizimalom előtti letérőn, a Lazuri szoros írányába, úgy 200 m-re.

 

A Biharrózsai szallonasütő hely

                              

Találkoztunk két motorossal a sütés közben, akik közül az ez egyik megmászta azt a dombot, ami előtt ott tanakodtunk, hogy nincs gép, ami oda felmegy...- De mégis volt!

 

Élőben meredekbb, mint ahogy a képen tűnik

                                                

Majd Belényes felé indultunk tovább, amit egy 20 perc alatt el is értünk. Aztán a 76-os úton Kisszedresen (Sudrigiu) át Vaskohsziklás (Ște) felé mentünk, ami után Torda (Turda) felé kanyarodtunk a 75-ös útra. Innen már néhány km megtétele után, meredeken emelkedünk a Bihari-hegység belseje felé. Kevés morotos jár erre, pedig ez az út maga a Mennyország.

 

A Vértop hágó határán

                          

Vértoptól néhány km-re megálltunk egy kis pihenőre. Innen már nem volt messze a Rozsda-szakadék első turistaútjának a bejárata, ami szerint 3,5 óra gyalogtúrára van, és a piros kereszttel van jelölve. A második bejárat pedig ezen az úton tovább haladva, Vértop települése előtt, a 46.518732, 22.661435 GPS ponton található. A bejárata egy nagy táblával is jelölve van. Innen a szakadék már csak 50 perc kb.

 

A Rozsda-szakadék bejárata

                        

Természetesen nekünk sikerült a kettő között letérni egy kis makadámútra, ahol 1 km-t haladva egy tábla jelezte a helyes irányt. Itt le is tettük a motorokat.

 

Félúton a Rozsda-szakadék felé

 

Aztán a jelzett irány felé haladva megtaláltuk a piros kereszt turista jelzést, ahonnan már csak egy fél órára voltunk a szakadéktól.

 

Úton a szakadék felé

                          

Hangulatos volt a szakadék felé vezető turista út is. Nem kell számítani nagy szintemelkedésre, de helyenkét ilyen sziklás terepre mint ez, igen:

 

Kisebb akadályok a túristaúton

 

A Rozsda-szakadék(groapa ruginoasa)

A földtörténeti korszakokhoz viszonyítva igen friss keletű. A keletkezésének kőzettani okai vannak. Az Erdélyi-szigethegységben rengeteg patak, és vízfolyás található, amik a lazább kőzetekben bevágódást okoznak, főleg azokban a kevesbé cementált homokkőben, ami a Rozsda-szakadékot is alkotja. Így nem nehéz a víznek utat törnie ebben perm földtörténeti korszakú, laza és üledékes kőzetbe, és ilyen szakadékot kimosnia. A beszakadás folyamatosan hátrál kifelé a vízválasztó felé.

 

A Rozsda-szakadék

                   

A háttérben feltűnnek a Pádist határoló hegyek, a Galbena szírt, és azok a helyek, ahol már korábban sokat túráztunk, és izzadságunkkal áztattuk a földjét. Felemelő nézni most ezeket a részeket erről a pontról.

Egy ideig csodáljuk a természet és a víz erejét, mely képes volt ekkora beszakadást vágni, de aztán idő, és szállás híjján indulunk visszafelé a motorokhoz.

 A folyamatosan hátráló beszakadás a fákat sem kíméli

                                        

                                

Mire visszaértünk a gépekhez már a naplementébe csúsztunk bele, ami megszínesítette a mai nap utolsó kilométereit.

 

Indulás tovább a szállásra

                             

A megszínesített hangulatra még rátett egy lapáttal, hogy a lefelé vezető murvás úton, apám motorjának elszakadt a kuplung bowdenje. Nem ijedtünk meg ettől, hisz mindannyian motoroztunk már szakadt kuplung bowdennel, így ha körülményesen is, de tovább indultunk.

A műszaki hiba miatt csak lassan tudtunk haladni. Ahogy elindultunk, az eső is elkezdett cseperegni, és már a naplemente is a vége felé járt, de szerencsére sikerült még előtte szállást találni Vértopon (Vártop).

 

A szállás Vértopon(másnap reggel)

                         

Mi a faházban szálltunk meg, ahol két személyes szobák voltak. Négy főre 120 lejbe került a szállás, ami egyébként sem egy nagy összeg, de nekünk ezt még sikerült lealkudnunk 100 lejre. -ezt nevezem rugalmas vendéglátásnak.

Belépve a faházba meglepődtem a szobák, de legfőképpen a konyha felszereltségén. Számos étel alapanyag is a rendelkezésünkre állt, mint például a kávé, lekvár, olaj, só, cukor, szörp stb. Amin külön meglepődtem, hogy volt egy automata kávéfőzőgép is, amivel annyi kávét főzhettünk, amennyit csak akartunk. Még sohasem találkoztam ilyen jó szállással, és utólag égett is a képem, hogy lealkudtam a 120 lejről. 

A szobák kivételének segítségében, és az eligazításunkban, Gavrilas Cristian, egy hétvégente ott szállásoló uriember segített, aki egyébként quadok bérbeadásával foglalkozik ezen a szálláson. 

Már besötétedett mikor kinézetm a szállásból, és láttam, hogy lámpafénynél karbantartást végez a quadokon. Odamentem a motorjainkhoz, és az elszakadt kuplung bowdenünket nézegettem. Odaszóltam hozzá, hogy esetleg nem tudna-e segíteni a javításban. Cristian félretolta munkáját, és készségesen odajött segíteni, még a szerszámait is rendelkezésemre bocsátotta. Ekkor már megjelent kint a család is, és együtt javítottuk meg a motort. 

 

Kuplung bowden javítás

 

második nap:

A reggel hűvöse, de egyben frissesége, és a szállást körülvevő zöld fenyőfák látványa kellemesen indította a napot. Bízton hiszem, hogy ezen a vídéken az ember elél akár 100 évig is.

A mai napunkat Vértoptól egy kicsit visszább lévő sziklaszírti kilátón kezdtük.

 

Kilátás Vértopról a déli Bihar felé.

            

A Vércsorog (Vârciorog) (GPS:46.480739, 22.690831) vízesés volt a következő célpont az Aranyos (Arieseni) és Vértop (Vartop) határán. Megközelítése Aranyos felé a 75-ös útról letérve jobbra, egy kis szekérúton, amit egy útbaigazító tábla is jelöl. A turista utat a sárga kör jelöli. A tábla szerint 3 km az út, ami a valóságban kb. 7 km.

 

A vízesést jelző tábla

 

Az út elején a kerítésekre is felfestett útbaigazitó jelek mutatják a helyes utat, aztán már egyértelmű az irány. Aki erre jár mindenképp ejtse útba ezt a részt. 

 

A Vízeséshez vezető út is egy külön élmény

 

Az út is egy élmény a vízesés felé. Hol patakfolyásokon, hol pedig szűk fenyves ösvényeken keresztül vezet.

 

Az út, már vissza a főút felé

 

Idáig tudtunk a motorrokkal jönni. Beállítottuk őket menetránynak visszafelé, és elindultunk gyalog a vízesés felé.

 

A vizesés mentén, az út ahonnan érkeztünk

                        

Pár száz méter megtétele után meg is érkeztünk. A látvány magáért beszélt, bár ezt a képek nem adják vissza. - Kiváncsi lennék milyen lehet ez a vízesés egy kiadós eső után.

 

Ebből a képből nem látszik a hatalmas mérete Felnézve a vízesésre

                           

Biztos vagyok benne, ha itt egy kis ösvényen tovább haladnék, sok-sok kilométeren keresztül vezetne az utam, hasonlóan szép helyeken mint ez, eldugva a nagyközönségtől, ahol virágzik csak igazán az élet. 

Innen az utunk a szkerisórai (Scărişoara) vagy aranyosfői jégbarlanghoz vezetett Felsőgirdán keresztül, ahol érdemes megállni az útmenti kanyonnál és körbejárni. Tulajdonképpen ez a vidék is megérne egy pár napos kirándulást.

 

Az út menti kanyon Felsőgirdánál

 

Bárcsak több időnk lenne, hogy felfedezzük azokat a rejtett kincseket, amik e sziklafalak mögött vannak.

 

Minden oldaláról szép ez a hely

 

A hely nem nem fogy ki a magyar túristáktól

 

Eztán folytattuk az utunkat a jégbarlang felé, rátérve a 750-es útra, amit nem sokkal utána követett a 260-as. Valószínúleg a 750-es úton is el lehet jutni a jégbarlanghoz, bár ez egy hosszabb kitérő, de látványdúsabb is. A 250-es egy új építésú út, és elég keményen emelkedik felfelé, néhol 14-16%-os emelkedők is előfordulnak. Az út menti kisebb kiszögellésekről pedig hihetetlen panoráma tárul Felsőgírdára és Aranyosfőre. 

 

Kilátás Aranyosfőre és Felsőgirdára

                      

Hamarosan meg is érkezünk a jégbarlanghoz, amit gyalog lehet megközelíteni egy 10 perces túrával. Az út nem volt olyan vészes, hogy a motorokat hátra hagyjuk, igy oda is azokkal mentünk. A parkolóból a jégbarlang bejárata jelölve van. 

 

A Szkerisórai-jégbarlang(Peştera Gheţarul de la Scărişoara)

A barlang a tengerszint felett 1165 m-es magasságban található. A bejárata 60 m-es átmérőjű zsomboly, mely 48 m mély. A lejárata meredek lépcsőrendszeren keresztül vezet lefelé. Szinte méterről méterre érződik, ahogy hűl a levegő. 

 

 

 

Mélyében a jégkorszakból visszamaradt jégtömb található, ami kb. 3000 éves. A jég vastagsága 15 méteres és kb. 75 000 m3 térfogatú. Mélysége több, mint 100 m, és 720 méteres hosszával Erdély legnagyobb jégbarlangja. A hőmérséklete nem emelkedik még nyáron sem fagypont fölé. A jégbarlangnak csak a felső nagy terme látogatható, mely több néven ismeretes, mint például a Templom, vagy a Díszterem. Legérdekesebb részei a gyertyaforma alakú jégképződmények. 

 

                    

A mélyebben lévő járatok levisznek a Új-templomba és a Tündérpalotába, de ezek a részek már nem látogathatóak.  A barlang viszonylag hamar bejárható, 10 perc elteltével már mi is indulhatunk vissza felfelé.

 

Útban vissza felfelé

 

A belépés ide a jégbarlangba sajnos nincs ingyen, 7 lejt kérnek el érte. Ezért a kapunk idegen vezetést, és egy adag tahóságot is, és mindezt románul. 

Feljutva a bejárat tetejére még társalgunk kicsit az útközben megismert magyar társainkal, aztán szedelőzködünk, és innen már egy nagy kerülővel hazafelé vesszük az irányt. A nagy kerülő alatt értem azt, hogy innen nem visszafelé Belényesnek indulunk, hanem megkerülve a Bihart, a 75-es útról rátérve az 1R nevezetű útra, Bánffyhunyad (Huedin) felé, érintve a Bélesi-víztározót.

 

Ezt az utat a következő képek mutatják be:

A Jégbarlangtól lefelé                               

                                  

                      

                   

                                     

                     

                          

 

                 

 

Cimkék: