A Balaton kincses ládája


2017-02-24  -  Mészáros András

 

Spontán Tihany:

Voltál már úgy a nyár közepén, hogy elmennél valahova egy hétvégén, de nem akarsz szállást bérelni 2 éjszakáért a főszezonban és inkább arra adod a fejed, hogy sátrazz? Gondolom igen. És mi van, ha a sátor épp nincs nálad? Mikor rájössz, hogy a kocsi elég hosszú, már meg is van a megoldás: nem kell szállást, kempinget foglalni: 2 éjszaka az autóban lehajtott ülésekkel. Hogy a spórolást magasabb szintre emeljük, meghirdettük az utat oszkáron, hogy a telekocsi mozgalom nevében költséghatékonyabban tudjunk leutazni, így 3 embert is magunkkal tudtunk vinni Budapestről.

Tehát ez egy spórolós mininyaralás története:

 

 

Sosem jártam még a Balaton északi partján. Néhány nappal indulás előtt elkezdtem gyűjteni a látnivalókat Tihany környékéről, és rájöttem, hogy erre egy hónap kellene. Ezért Bandival arra jutottunk, hogy elég lesz a félszigetet is bejárni. Sőt, nem is gondoltam, hogy sikerül bejárni a félszigetet ennyi idő alatt. Viszont csak úszkálni és napozni sem akartunk, mi nem vagyunk az a pihenős páros.

Amit érdemes tudni a Balaton és a Tihanyi-félsziget kialakulásáról: A magyar tenger 25 ezer évvel ezelőtt tektonikai süllyedéssel alakult ki, a félsziget gyakorlatilag két medencévé osztja a Balaton sekély vizét. A Tihanyi-félszigetet vulkánok alakították jellegzetes formájára, és vukláni krátermaradványokban találhatjuk a félsziget két tavát is. A vulkanikus utótevékenység során közel 100 gejzírkúp alakult ki a félszigeten, de a legtöbbet az erózió már lepusztította.

 

Péntekre szabit kértünk és Dunakesziről Pest felé mentünk, felvettük az utasokat, elindultunk az M7-es autópálya felé. Mivel az észak partra tartottunk, letértünk róla és a főúton folytattuk az utat Balatonfüredig. Itt kitettük az utolsó utast is, tovább indultunk Tihanyig, ahol egy nem fizetős parkolónál tudtuk hagyni a kocsit, át is tudtunk öltözni, aztán mentünk is a vízbe. A Balcsi szép volt most is, mint mindig. A délután napozással és fürdőzéssel telt, estére pedig átparkoltunk a nagyobb parkolóba, ami nappal fizetős, de este 8-tól reggelig nem. Itt telepedtek le a lakókocsisok is.

 

 

Egy fontos megjegyzés a hasonlóan vállalkozó kedvűeknek: Hatékony szúnyogriasztót vigyetek magatokkal, mert ezek a kis dögök képesek egész éjjel zenélni a fületek mellett, és a csípések a napégéssel nem túl jó kombináció. Mi nem vittünk ilyesmit, első éjjel nem voltunk túl ügyesek az ablakokkal, hallgathattuk és csapkodhattuk őket

 

A második nap

Szombaton reggel felhős volt az ég, úgy tűnt, nem épp fürdőzős időnk lesz, de azért esőre nem lehetett számítani. A felhők kellemes túraidőt jelentettek, így hát elindultunk.

A túrát a Lettváros kikötőjénél, és strandjánál kezdtük "Az Öreg kikötő"-nél. A kikötő 2014-ben esett átt egy nagyobb felujításon, amellyel elmondhatjuk, hogy egy európai szintű tómenti parkot sikerült létrehozni, erkélyes kávézóval, új köntösbe öltöztetett épületekkel és különösen szép sétálószigetekkel. A strand részéről sem lehet panaszunk, kellemes időtt töltöttünk el a vízben és partján.  

 

A felújított Öreg kikötő                             

A felújított Öreg kikötő

 

A felújított Öreg kikötő

 

Már rögtön a legelején belebotlottunk egy emlékműbe is, amit Darányi Ignácnak, a Magyar nép jótevőjének a tiszteletére építettek. 

 

 Emlékmű az Öreg kikötő mellett

 

 Majd tovább indultunk Észak-nyugat felé. Egy forrás mellett, a zöld jelzésen vezetett felfelé az ösvény, de magát a forrást nem találtuk meg sajnos. Az ösvény elég keskeny volt és sűrű növényzet borította a dombot két oldalról. Fejünk felett összeértek a fák.

 

Túraútvonal a barátlakások felé

 

Nem kellett messzire mennünk, úgy 1 km-t tettünk meg, máris megláttuk az első Barátlakást. A tihanyi Óvár északi részén található 20-30 méteres meredek vulkáni kőzetébe vájt, kőből épült ezer éves (bizony, már a 10. században lakottak voltak) eldugott kis lakások ezek, ahol szerény életüket töltötték a barátok. Körülbelül 400 évig ténylegesen laktak itt bazilita szerzetesek. Jó helyet választottak maguknak, egy szép dombon, közel a természet szépségeihez, távol a város lakóitól.

 

Az első Barátlakás               

Az első Barátlakás

                            

Az 1700-as években Bél Mátyás 10 barlangról számol be. Habár 30 évvel ezelőtti leírások még 7 remetelakról szólnak, mára már csak 3 ép barlang maradt. Az állagromlást többek között sziklaomlások más néven suvadások okozták, de sajnos az emberi vandalizmus is felelős az emlékek amortizálásában.

Az első és második Barátlakás körülbelül 165 méteres tengerszint feletti magasságban található. Az első barlang falában feltűnő vörös homokkő darab található, amelyről a lak előtti tájékoztató tábla meséli, hogy egy hatalmas vulkanikus robbanás mélyről röpítette fel és a tufit rétegek közé szorult.

 

Vörös homokkő a tufit rétegek közé szorulva a vulkanikus aktivitástól

      

Tájékoztató a vulkáni tevékenységről                        

A Barátlakások feletti sziklatömeg

                            

A harmadik és negyedik lakás 30-30 méterre van az előbbitől nyugat felé, 170 méteres magasságban.

 

A további Barátlakásokhoz                        

A további Barátlakásokhoz                         

 A túraösvényen továbbindulva a fák közül betekinthetést nyerhetünk a csodás Balatonra és arra a termérdek vitrolásra. 

 

A csodás Balaton a temérdek vitorlással

 

A Barátlakások vonalát követve észre vehetjük azt a földsáncra emlékeztető vonalat, ami a hajdani Óvár vonala. Az Óvár egy bronzkori, vaskori földvár maradvány, de a sánc vonalán folyó ásatások során kőkorszakból származó leletek is előkerültek. Ez mutatja, hogy őseink évezredekkel ezelőtt is szerették a Balaton felvidéket. :)

Egy vaskori földvár maradvány sáncvonala

 

Az óvár vonalát elhagyva kiértünk egy tisztásra, ahol egy panoráma térkép fogadott bennünket, hogy tájékozódhassunk az elénk táruló dombok látványa között. A térképtől jobbra az öreg levendulást láttuk, de megcsodálni nem tudtuk, mert túl messze voltunk tőle és már learatták a virágokat. Másik irányban délre a város felé tekintve láthatjuk az Apátságot, a Külső tóból mára már sűrű nád-dzsungellel borított mocsaras-lápos tómaradványt. 

A külső-tó és a mellette lévő, már learatott levendula ültetvény                            

Balról a Belső-tó, jobbról pedig a mocsaras külső-tó                         

Az Óvár hegyen gyönyörű borospincét láttunk.

Egy Óvár-hegyi levendulás boropince

 

Tovább kanyarodva még mindig a zöld jelzésen, a hegy nyugati oldalában lévő Szélmarta sziklák felé vettük az irányt. Ezek a sziklák a vulkanikus tevékenység nyomai, a „szélmarta” jelző pedig tökéletesen elárulja, mit tett a szélerózió a mélyről felszínre robbanó többméteres kövek puhább részeivel. Különleges lyukacsos kövek hevernek szerte szét a domboldalon.

Szélmarta sziklák                       

A sziklák után leszaladtunk az úton át a félszigeten lévő Külső és Belső-tó között elterülő Kiserdő tetőn lévő sziklás dombra, majd a zöld T jelzést követve (ami egyáltalán nem volt könnyű, mert helyenként kanyarokban és elágazásokban a jelzés el-elmaradt).

 

Tovább a külső és a belső-tó felé vezető ösvényen

                                

Tovább a külső és a belső-tó felé vezető ösvényen

                    

Elértük a külső tavat

                   

Egy helyen megpróbáltuk követni a jelzést az egyértelműnek tűnő ösvényen, de pár száz méteren teljesen elvesztettük. Egyenesen haladtunk, pedig balra ment tovább a túra útvonal. Ahova mi tévedtünk, ott egy szobányi lila virágon és szőlőskertek végében évtizedek alatt kifakult csősz székeken kívül sok mást nem találtunk. Mikor egyáltalán nem látható helyen találtuk a következő jelzést.           

 

Közben elérkeztünk a Belső-tóhoz.

A Belső-tó                     

Aztán innen már nem voltunk messze az Aranyház gejzírkupjaihoz.

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkezett.

A bazaltvulkánosság utáni vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások gejzír formájában törtek a felszínre. A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok váltak ki, melyek fokozatosan megszilárdultak. A gejzír működésétől, valamint a víz és kéregmozgásoktól függően a gejzirit tömeges, lemezes, gyűrt formában szilárdult meg. Összesen 100-150 gejzírkúpot számolhatunk a területen. Ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp.

 

Aranyház gejzírkúp

 Aranyház gejzírkúp

                   

Aranyház gejzírkúp

                     

Aranyház gejzírkúp

 

Aranyház gejzírkúp

                            

Aranyház gejzírkúpról kilátás a Belső-tóra

                          

Majd tovább az Átjárókúphoz vettük az irányt.

 

Átjárókúp                

Aztán már innen a városba visszaérve megnéztük a helyi termelők portékájából kialakult vásárt, de már csak néhány árus volt kint, onnan lementünk az Öreg kikötő és a Rév között lévő szabad strandra egy meredek erdei ösvényen.

 

Este ettünk egy lángost felesben, mert így is elég laktatós volt.

 

A harmadik nap

A harmadik napra egy egész napos strandolást terveztünk a somosi szabadstrandra, amely a Rév és az Öreg kikötő között található. 

Verőfényes napsütés volt, de szerencsére egy nagy fa alá be tudtunk húzódni a naptól. Aztán a vízben csobbanva gyönyörködtünk a szemben lévő domb sűrű fákjainak szépségében. 

A víz kristálytiszta volt, a minket körülvevő táj és a kabócák ricsaja miatt, mintha a Fölközi-tenger valamelyik partján lettünk volna. 

 A somosi szabadstrand

 

Mindent összevetve csodálatos 3 nap volt. Ennyi változatosságot a túra alkalmával, ilyen rövid idő alatt, még nem láttunk a Balatonon. Fürdés is volt bőségesen. Nem maradt bennünk hiányérzet, hogy még fürödtünk vagy túráztunk volna. Mintha egy hetes nyaralás lett volna, amit sikerült besűritenünk 3 napba, anélkül, hogy siettünk vagy kapkodtunk volna. Jutott és maradt is idő mindenre, és érdekességképen amilyen olcsó volt ez a kiruccanás, mi annyira jól éreztük magunkat.  

 

 

Cimkék: